220 nap az űrhajón

Egészen közel az idő, amikor a bolygóközi repülések a merész álma valósággá válik. A tudomány és a technológia ugrásszerűen közeledik ennek az ambiciózus feladatnak a végrehajtásához. Ma már kétségbe vonhatatlan, hogy a jövendő nemzedék el fogja hagyni a Földet, és követik őket mások is, egyre többen. És mai tudásunkkal úgy látjuk, hogy ez a veszélyes folyamat hősiességet kíván. Emlékezzük a sarkvidékre. Volt idő, amikor e földrajzi hely megközelítése, elérése távoli álom volt csupán. Sok évszázadig kívánták ezt az emberek. Nagy nehezen, sok bátor kutató életébe került, míg megnyílt az út a pólusokra. Megkezdtük a munkát mégis. Dmitrijevics Papanyin expedíciója a világ érdeklődésének központjába került. De ma már az Arktisz-intézet dolgozói átlagos, hétköznapi útként teszik meg a távot. Ugyanez fog történni a bolygóközi repülésekkel is. Az idegen bolygókra történő látogatás most hihetetlennek tűnik, mert még nem történt meg. De rövid idő múlva, mondjuk, a Jupiter holdjaira fogunk látogatóba menni. Az ember a jövőbe néz. Ha nem így lenne, megállt volna a haladás. Újabb célt kell a nemzetközi érdeklődés középpontjába helyezni, de amint elérjük tovább kell lépnünk, és az előzőleg vonzó cél köznapivá válik. És ez nagyon jól van így! A szerzőtől távol áll a gondolat, hogy munkája valós képet ad a világűr meghódításáról. Egy ilyen képet nem lehet adni. Az élet mindig különbözik fikciótól, gazdagabb, és változatosabb annál. G. Sz. Martinov